Amikor az Autotherm nem tudott kiszolgálni egy partnert. (Minden jó, ha jó a vége…)
1994-et írtunk, amikor egy szegedi autófelépítmények kivitelezésével foglalkozó nagyvállalat raktérszigetelésre kapott sürgős megbízást egy gombaszállító cégtől. A szállított termék jellegéből adódóan egy hűtőberendezésre is szükség volt a raktérben. Az értékesítő, akihez megérkezett a gombaszállító cég megrendelése, azonnal felhívta az Autotherm akkori ügyvezetőjét azzal a kérdéssel, hogy mikorra tudnának szállítani egy Carrier hűtőt. Négy hét lett volna a szállítási idő, ami akkoriban nem számított kifejezetten lassú teljesítésnek, de egyáltalán nem tartozott a leggyorsabbak közé).
Az ügyfélnek azonban nem volt ideje több mint egy hónapig várni a gombaszállításhoz szükséges hűtött teherautóra, ragaszkodott ahhoz, hogy azonnal kezdődjön el az átalakítás, mert két héten belül szeretné munkára készen visszakapni a teherautót. Az értékesítő, mivel nem volt más választása, a konkurens hűtős céghez fordult, hátha náluk nem kell hetekig várni egy szállításra. Igaza is lett, a Thermo Kingnél azonnal elvihető volt egy megfelelő hűtőberendezés. A lelkes értékesítő már ment is cége gazdasági igazgatójához, hogy igényeljen 50 százalék előleget a hűtő beszerzésére. (Akkoriban első vásárlás esetén a gépjármű hűtőberendezések piacán ez volt a megszokott „udvarias” ügymenet: a fele árat előre kellett kifizetni, a másik felét pedig utólag, a szállítás után). A gazdasági igazgató, aki rendkívül szigorú ember volt, részletes pénzügyi elemzést kért a projektről és a számok tükrében azt állapította meg, hogy mivel a gombaszállító teherautó átalakításán aránylag kevés a haszon, az 50 százalékos előleg ehhez képest túl magas, ezért az üzletet vissza kell mondani. A lelkes értékesítő azonban nem adta fel, mert nem akarta, hogy veszendőbe menjen az üzlet szervezésével eltöltött idő. A Thermo King hajlandó volt annak ellenére rugalmasan kezelni a fizetés lebonyolítását a volt szocialista nagyvállalattal, hogy ebben az esetben első vásárlásról volt szó. Megígérték, hogy utólagos fizetéssel is kiegyenlíthető a számla.
A fizetés tisztázása után újabb nehézség merült fel. Két hetente egyszer ment Budapestre az autófelépítményes cég beszerző autója, most viszont azonnali szállításra volt szükség. Fogta hát az értékesítő a saját kis személyautóját, és azzal ment Pestre a Thermo Kinghez az áruért. A lefektetett hátsó ülésen hozta le Szegedre a hűtőt.
Aztán már minden ment, mint a karikacsapás, és határidőre elkészült a gombát szállító teherautó hűtött raktere. Az Autotherm nem szállított hűtőt ehhez a kivitelezéshez. Felmerülhet a kérdés, hogy miért mesélem el ezt a történetet, aminek éppen az az érdekessége, hogy nem vett részt benne az Autotherm?
Az indok személyes. Én (Vastag Péter) voltam az a „lelkes” értékesítő, aki mindent megtett azért, hogy ne veszítsen el egy ügyfelet. 22 éves voltam ekkor.
Végezetül egy érdekes adalék arról, hogy mi minden inspirálhatja az embert a hivatása kiválasztásában. (A történet elmesélése előtt előre is elnézést kérek azoktól, akik nem szívesen hallanak a paraszolvenciáról, illetve elítélik a közreműködési díj intézményét.)
Amikor megérkeztem a Thermo Kinghez Budapestre, az addig általam csak „konkurencia” néven emlegetett vagány pesti fiúk szívélyesen fogadtak. Megmutatták a szervizt, kaptam egy forró kávét és egy hideg kólát is, ami azonban ezután következett, arra nem számítottam. A raktár mélyén a kapcsolattartóm a szemembe nézett, egy borítékot varázsolt elő a zsebéből, a kezembe nyomta, és azt mondta, hogy gratulál életem első Thermo King hűtő eladásához. Eltettem a borítékot és csak Szegeden mertem megnézni. Az akkori havi fizetésemet kaptam meg Pesten a raktárban… Először gondoltam arra, hogy a hűtős nagymenők közé szeretnék tartozni.
Szerző:

Vastag Péter, ügyvezető

