Régen minden jobb volt? Vagy a fejlődés megállíthatatlan?
Kompresszor és kompresszortartó régen és ma
Kompresszor és kompresszortartó. Régen minden jobb volt? Sokszor halljuk mostanában a címben szereplő szólást, ahogy az „idősebb” generáció tagjai felsóhajtanak egy-egy élethelyzetben. Hűtőautós szakemberként sokszor eszembe jut, milyen körülmények között milyen járműveket szereltünk a 90-es években, és ezzel szemben milyen lehetőségeink vannak ma. Következzen egy rövid visszaemlékezés a „régi aranyidőkről” és a hűtőkompresszorok szereléséről.
Érdemes tisztázni néhány alapvető fogalmat ahhoz, hogy pontosan megérthessük, mit jelent a „hűtött raktér” kifejezés. Nyilvánvaló, hogy egy feltételezett raktér hőmérsékletének csökkentése a hőenergia szabadtérbe kijuttatásával érhető el. Ehhez a „művelethez” egy külső energiaforrást kell igénybe venni. Egy robbanómotorral működő járműben csak korlátozott mértékben áll rendelkezésünkre villamos energia, ennél sokkal hatékonyabb megoldás a motor mechanikai energiájának használata, ezért egy járműhűtőgép működésének elsődleges energiaforrása a jármű motorja.
Hogyan hűt a hűtőjármű?
A hűtést a hűtőgépben egy kompresszor működteti. Ezt a kompresszort kell valahogy megforgatni. A forgatáshoz a motorhoz egészen közel, a főtengely ékszíjtárcsa vagy a főtengelyre szerelt plusz ékszíjtárcsa közelében kell rögzíteni a kompresszort. A rögzítőeszköz neve kompresszortartó.
A 90-es évek elején a kompresszortartót gyakran a beépítőműhelyek gyártották. Akkoriban nem új autókba, hanem néha 10–15 éves járművekbe építettünk hűtőgépeket. Ráadásul a hozzánk kerülő autómárkák palettája is széles volt, a szocialista autóipar utolsó „gyönszemeitől” a ma is ismert és használt autómárkákig mindendéle jármű megfordult nálunk.
Az „ínyenceknek” felsorolnék néhány érdekes autótípust, amelyet átalakítottunk. Egy sütőipari vállalat egy Robur típusú kisteherautóra szereltetett velünk hűtőt. Az egyedi kompresszortartója 4 napig készült. Egy húsipari vállalat Barkas-ra rakatott velünk hűtőt. A szállításvezető azzal biztatott minket, hogy ha megcsináljuk a 3 Barkas hűtőátalakítását, akkor utána ránk bízzák 6 db Ford Transit hűtőautósítását. Nagyon megszenvedtünk a keletnémet autók szerelésével, ráadásul az átalakítás után ezek a „csodák” 70km/h-nál gyorsabb sebességre nem voltak képesek. Ezek után megörültünk, amikor a 6 Ford Transit begördült az udvarba. Az örömünk addig tartott, amíg nem szembesültünk azzal, hogy a 6 Forddal összesen több mint 2 millió kilométert autóztak már, a „rangidős” Transit kilométerórája pedig 550 ezer kilométer felett járt… Ekkor rájöttünk, hogy ez a munka sem lesz csupa móka és kacagás. 🙂
Aviák, Liazok, Kamazok, egyedileg gyártott Csepel teherautók színesítették az életünket akkoriban, és persze, mindegyikre magunk készítettük az egyedi kompresszortartót.
Mára nagyon megváltozott a helyzet a kompresszortartó és a kompresszorok világában.
A világ négy nagy kompresszorgyártója verseng a kegyeinkért. Nagyon pontos nyomtatott kiválasztó katalógusok és weboldalak állnak a rendelkezésünkre, hogy a megfelelő kompresszort tartóval együtt megtaláljuk, megrendeljük, majd beépítsük. Ezek a gyártók többnyire az ipar több szegmensét is kiszolgálják járműalkatrészekkel ezért nem engedhetik meg a pontatlanságot. A gyártási pontosságuk közelebb van a századmilliméterhez, mint a tizedmilliméterhez. A durvább alkatrészeik hegesztettek, ahol pontosságra van szükség, ott öntöttek és nagyon pontosak. A 90-es évek műszaki színvonalához képest öröm a munka ezekkel a termékekkel. Az ékszíjak élettartama is egyre magasabb, megközelítik az alapjárművek szerviz intervallumát.
Egyszerű példával szemléltetve a különbséget, a 30 évvel ezelőtti kompresszortartók és a maiak között pont olyan a különbség, mint a régebbi nyomógombos telefonok és a mai okostelefonok között.
Lehet, hogy régen jobb ízű volt a szalámi, a tej, és a kenyér, mégis úgy gondolom, hogy az iparban a fejlődés megállíthatatlan.
Szerző:
Vastag Péter