Amikor azt kívántam: bárcsak megszűnne az Autotherm!
Újra és újra végig szoktam gondolni (Vastag Péter, ügyvezető) az elmúlt évtizedek eseményeit. Ha visszaemlékszem az Autotherm kft.-nél eltöltött évekre, sokszor érzem úgy, hogy az életem fordulópontjainál egyszerűen csak megtörténtek velem a dolgok, az eseményeket nem én irányítottam, hanem a sors.
2001-ben úgy éreztem, hogy eljött az idő egy saját vállalkozás életre hívására. Szerettem volna megvalósítani az ötleteimet és kamatoztathatni az előző években megszerzett szaktudásomat. A Frigoplast kft. néven alapított céget 2007-ig vezettem. Ebben az időszakban az Autotherm kft. a cégem konkurenciája volt.
Az Autotherm pénzügyi mutatói 2007-re jelentősen csökkentek, a válság oka a cégvezetők között fennálló viszály volt. A kialakult helyzetben a cég tulajdonosai Csurgó Lacitól remélték a helyzet normalizálását – újra kinevezték a cég ügyvezetőjévé. Ezután Laci és én ismét napi szinten kommunikáltunk egymással. Beszélgetéseink során megfogalmazódott bennem az ötlet, hogy megpróbálom rávenni Lacit, jöjjön át a Frigoplast-hoz export értékesítőnek. Szakértelme, német nyelvtudása és kiterjedt osztrák kapcsolatrendszere nagyot lendített volna az export értékesítésünkön, nem is beszélve arról, hogy a szaktudását így nem az Autotherm-nél kamatoztatta volna. Úgy gondoltam, hogy minden szempontból kedvező lenne a Frigoplast Kft. számára, ha megszűnne a legnagyobb konkurenciánk, az Autotherm.
Persze, nem úgy történt, ahogy terveztem… Budapestről meglátogatott a hazai gépjármű hűtőberendezés-értékesítés egyik legnagyobb tudással rendelkező cégvezetője, Pesenyánszki Laci, aki 1991 és 2004 között ügyvezetője volt Magyarországon a Thermo King márkát képviselő Agentum kft-nek. Nagyon hamar meggyőzött, hogy nem szabad veszni hagyni az Autotherm-et, mert a cég neve sokkal ismertebb a piacon, mint a Frigoplast.
Mi a jó döntés egy ilyen helyzetben? Ha megvalósul a két cég fúziója! Ez történt.
Pesenyánszki Lacival a mai napig kapcsolatban vagyok, szaktudásával sokszor segítette már a munkámat. Üzleti magatartása, a cégépítésről és a stratégiai tervezésről vallott nézetei példaértékűek számomra.
Fentebb azt írtam, hogy visszatekintve, mindig úgy éreztem, sokkal inkább a sors irányította körülöttem az eseményeket, nem pedig én. Viszont abban is van igazság, hogy az olyan fontos kérdésekben, amelyek aztán jelentős változást is hoztak, mindig én döntöttem. Az új irányt én határozhattam meg.
Jó példa a sorsszerűség és az emberi döntés együttes megnyilvánulására a következő történet.
Amikor Csurgó Laci felvett az akkor még csak két fős Autotherm-hez harmadik munkaerőnek, akkor azzal bíztatott, hogy ez a cég egy jó lehetőség lesz számomra, és ha majd ő át akarja adni a stafétabotot, akkor látja bennem a potenciált arra, hogy átvegyem tőle. Nyilván, nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget ennek a mondatnak, 23 évesen az ember nagyjából egy hétre előre hajlandó csak gondolkodni. De lehet, hogy Laci már akkor, 20 évvel ezelőtt látta vagy legalább is sejtette a jövőt. Vagy csak jó emberismerő volt.
Jelentem, átvettem a stafétabotot!
Szerző:
Vastag Péter, ügyvezető
