Blog

A hűtött tárolás története szinte egyidős az emberiséggel. Már az ősember is halmozott fel téli jeget barlangok mélyén ételek tárolására. A szállítási hűtés igénye viszont csak a modern fuvarozás megjelenésével vált égető szükségletté.

1850-es évek: A Kezdetek

Az akkori szállítási módszerek, ami főleg vasutat jelentett, szinte lehetetlenné tették a gazdaságos szállítást hosszabb távon. A szállítási hűtés teljes hiánya miatt például a húst csak élő állatként volt lehetséges szállítani. Ez az akkori Amerikában hatalmas távokat jelentett gyalog. Ezután jött csak a vasúti szállítás, ami a legnagyobb igyekezet ellenére is komoly súlyveszteséggel, és sok elpusztult állattal járt. Ha ez mellett figyelembe vesszük, hogy az élőállat súlyának tekintélyes része nem is ehető gyorsan, világos lesz, miért volt szükség a hűtés kialakítására.

Korai próbálkozások

Az első hűtött szállítóvagonok ezt a szükségletet akarták kielégíteni. Az legelső ilyen vagon 1851-ben lépett szolgálatba. Mivel gyakorlatilag hűtéssel nem rendelkezett így csak megfelelően hideg időben volt képes ellátni a feladatát. A szigetelésük többnyire préselt marhaszőr volt, vagy ritkábban lenvászon, esetleg falemezek.

A következő fejlesztés 1857-ig váratott magára. Normál szállító vagonokba helyeztek el jéggel töltött kádakat. A rendszer, bár már kellően lehűtötte a vagont, komoly veszélyei is voltak. A kádakkal közvetlenül érintkezve a hús elszíneződött, és az íze is megváltozott.

Ebben az időszakban próbálták az ajtókat leszerelni, és menetszéllel hűteni az árut. De ez a megoldás sem volt megfelelő, mert mikor a legnagyobb szükség lett volna rá a hőségben, akkor nem volt képes megfelelő hőmérsékletet produkálni, így gyorsan feledésbe merült.

1868-ban a fejlesztésiránya inkább a jeges hűtést preferálta, a vagonok tetejére belülről függesztő elemeket helyeztek, alatta pedig kádakban fagyott sós víz kapott helyet. Ez a módszer gátolta a régi megoldás károsító hatását, a hús nem érhetett a jéghez, viszont minden kanyarnál erősen kilenghetett. Több kisiklásos baleset után, inkább leállították ezeket a kocsikat.
A fejlesztés viszont ebben az irányba folyt tovább. 1878 Andrew Chase megalkotott egy merőben más felépítést ugyanerre a problémára. A hűtést biztosító jég a tetőben kapott helyet, hogy a fizikának engedelmeskedve a hideg levegő lefelé ereszkedjen. A rakomány nagy tömegben volt elhelyezhető így a padlón, stabilizálva a vagont. Először jelent meg az ilyen szerelvények között a légkeringetés is. Ez a megoldás már megfelelőnek bizonyult, és rövid időn belül több százas nagyságrendben terjedtek el.

Ugyanebben az időszakban a zöldségeket és gyümölcsöket jégfedéssel próbálták frissen tartani. A hőmérséklet mellett ez megfelelő párát, és hidratálást is biztosított a jég olvadása során. Sajnos ez a gyakorlat csak a felső rétegekben volt igazán hatékony, lefelé gyorsan veszített hűtőerejéből.

Ennek az időszaknak nagy gyengéje volt a jég beszerzése, mivel csak természetes úton tudták ezt előállítani, viszont a jeget a vagonokban 400 kilométerenként cserélni kellett.

1940 –es évek: Forradalmi Újítások

A 20. századra a hűtött szállítás mellett iparrá fejlődött a mesterséges jég gyártása. Mivel még mindig ez volt a fő hűtőerő, tonnaszám gyártották a jeget a kocsik hűtéséhez.
Az 1870 évek végén megszületett találmány, a mechanikus hűtés, rohamosan fejlődik és egyre inkább kiszorítja a jeges vagy euthetikus hűtést, hogy egyeduralkodóvá váljon.

1902-ben megszületik az első modern légkondicionáló, ami mechanikus alapokon működik, ezzel egyenes utat engedve a fejlesztésnek.

Az 1940 években a mechanikus hűtés rohamosan szorítja ki a régi jég hűtéses elődjeit a szállítás terén is, alacsonyabb tömege, hosszabb működése miatt. Ennek hatására és a járművek fejlődése miatt az árufuvarozás áttevődik a közutakra.

Ezt a folyamatot csak felgyorsítják a második világháború után megjelenő mesterséges szigetelő anyagok, mint az üvegszál vagy a polisztirol, amiknek ára és szavatossága is jóval kisebb mennyiségek gazdaságos fuvarozását is lehetővé tették.

Az 1940 évekre születik meg a már általunk is ismert hűtőautó, megfelelően szigetelt raktérrel, és kompresszoros hajtású mechanikus hűtőgéppel.

Párhuzamosan megjelentek a kriogén hűtések is, ezek működés közben a felmelegedő hűtött térbe hideg hűtőanyagot fecskendeznek, például folyékony nitrogént, ami így visszahűti azt. Drága üzemeltetésük és magas szervizigényük miatt viszont nem tudtak számottevően elterjedni a szállítási hűtés területén.

Szerző: Vastag Péter